Pécsi Horvát Színház

A színház története

A Pécsi Horvát Színház története talán akkor kezdődött el, amikor 1989-ben a tettyei romok közt épített színpadon felállítottak egy hatalmas, frissen kivágott fát: „életfát”, amelynek ágai között, a magasban foglalt helyet a zenekar, s játszotta a kólót Miroslav Krleza: Szentistvánnapi búcsú című drámájának előadásán. A művet horvátul és magyarul; horvát illetve magyar anyanyelvű színészek, táncosok és zenészek adták elő.
Ők játszották, énekelték és táncolták el a fájdalmat, a víziót, ahogy Krleza látta a nemzetiségek életét a háború előtti pillanatban. A darabot bemutatták a jóval tágasabb Káptalan utcai szabadtéri színpadon is, majd 1991-ben, közvetlenül a délszláv háború kirobbanása előtt a 140 fős társulat Splitben, a Horvát Dráma Fesztiválján vendégszerepelt vele.

A következő színpadi mű, amely két nyelven szólalt meg, Bresan Paraszt Hamletje volt. A siker nyilvánvalóvá tette az igényt a horvát nyelvű színjátszásra. Az akkor működő Pécsi Nyári Színház és Pécsi Kisszínház tagozata lett a Pécsi Horvát Színház, és 1992-ben mutatkozott be Budapesten a Várszínházban ünnepélyes keretek között.

Ezt követően került színre horvátul A. Karagic: Az elvált, Matisic: Karácsonyi mese, és Mujicic-Senker: A kadét c.darabja. A Kadét különlegessége, hogy szövege többnyelvű, ezzel is jellemezve Pécset, a soknemzetiségű várost, ahol a mű főszereplője a hadapródiskolás Krleza élt. Nem kevés szerepe volt ebben Zvonko Ivkovic intendánsnak, aki akkoriban az eszéki színházat irányította, s azoknak az eszéki színészeknek, akik először vállaltak ilyen rendkívül nehéz feladatot.

A Horvát Színház az első időkben szinte költségvetés nélkül létezett: Pécs város nem tudta magára vállalni egy országos feladatokat ellátó intézmény fenntartását. Ha nagyon szerény összegekből is, de egymás után sorjáznak az előadások. (Terveink között szerepel egy 5-6 fos állandó társulat létrehozása és az utánpótlás nevelése.) Nyitottságra törekszünk, s be kívánunk kapcsolódni a város, az ország, és Horvátország színházi, művészeti életébe. A zágrábi és pécsi művészek között létrejött egy különleges és gyümölcsöző kapcsolat. Azért különleges, mert szinte spontánul működik, és azért gyümölcsöző, mert a „Csopor(t)-Horda” néven elhíresült társaság gyakori – pécsi vagy zágrábi – találkozóiból számos képzőművészeti kiállítás, színházi előadás, színészek vendégjátéka, egy templom-terv, és számos kiadott könyv született. Több művet is lefordítottak horvátra illetve magyarra. Ilyen módon készült el Göncz Árpád: Magyar Médeia c. drámájának horvát nyelvű fordítása és a horvátoktól érkezett az igény a bemutatásra.

A Pécsi Horvát Színház az anyanyelv ápolásán túl kulturális centrummá szeretne válni. Gyakran elébe megy azoknak, akik a távolság miatt nem jöhetnek el az Anna utcai színházba. Ezért vállalja a tájolást Bajától Szombathelyig mindenhová, ahol értik a horvát nyelvet.A színház lehetőséget nyújt olyan rendezvények számára (pl. a Ring c. sorozat), amelyekben találkozni lehet Magyarország és Horvátország jeles személyiségeivel.

Természetesen csak kamara-jellegű rendezvényekről lehet szó, hiszen a pécsi Dzsámitól néhány percre lévő, tüzesbarnára festett épület alapterülete 96 négyzetméter, a színpad-nézőtéré pedig mindössze 80 négyzetméter. A négy színten mégis számos dolog elfér. A ház udvara -hasonlóan a zárt kapus belvárosi, pécsi udvarokhoz- meglepetést okoz, mert meghitt és zöld. Méreteiben a színház épületére hasonlít, terasza nyári színházi eloadásokhoz kínálja magát. Remélem, hogy hamarosan Önt is a vendégeink között köszönthetjük!