Gergely László vándor-díjban részesült Csasztvan András és Rusz Milán

„Az életünket sokszor saját életsorsunk irányítja, anélkül, hogy tudnánk róla. Mindenki hozza a saját életét, de ugyanakkor a darabokon, a szövegeken keresztül találkozunk, ütközünk és keressük a megoldást. Keressük azt, amivel majd ki lehet állni a függöny elé. A színház az mindig a pillanatoknak a művészete. Megismételhetetlen.„
– a fenti szavak a rendező, színházalapító, ízig-vérig színházi ember Gergely Lászlótól származnak.

A Magyarországi Nemzetiségek Színházi Társulata Lacinak köszönheti a létét. Ha tetszik, ő rakott minket össze, ő alkotta meg belőlünk ezt a specifikus puzzle-t. Laci ismerte a kirakós játék titkát, a darabkák egy időután saját maguktól találják meg a helyüket. Nehéz nélküle játszani, de próbálkozunk. „találkozunk és ütközünk, keressük a megoldást”.

A Nemzetiségi Színházi Társulat úgy döntött, idén alapít egy vándor-díjat Gergely László emlékére. Ezt a díjat, melynek a társulatunk tagja, Álmosd Phaedra volt az ötletadója, minden évben a Jelen/Lét Fesztivál ideje alatt szeretnénk odaítélni annak a társulatnak, vagy színésznek, rendezőnek, dramaturgnak, előadásnak, díszlet-és jelmeztervezőnek, színházi zenének, színpadképnek, és még sorolhatnánk, aki, illetve amely abban az évben a leginkább közvetítette Gergely László elgondolását a színházról. A Jelen/Lét Fesztivál Laci számára nagyon fontos volt. A nemzetiségi színházak találkozását, ütközését, megoldásait Laci rendkívül izgalmasnak találta, olyasvalaminek, ami gazdagítja a magyar színjátszást.

Éppen ezért a Gergely László-Vándordíjat elsőként két olyan kollégának ítéljük oda, akik a Jelen/Lét Fesztivált életben tartják, érte küzdelmeket is vállalva, a fesztivált mindannyiunk nagy örömére, évről –évre megszervezik. A Gergely László Vándordíjat idén Csasztvan Andrásnak a Nemzetiségi Színházi Szövetség elnökének és Rusz Milánnak, a Magyarországi Szerb Színház igazgatójának adjuk át.

"A színház mindenekelőtt az élet. Ez az elengedhetetlen kiindulási pont, és igazából csak az érdekelhet bennünket, ami az élet része, a szó lehető legtágabb értelmében. A színház az élet. Ugyanakkor nem mondhatjuk azt, hogy nincs különbség az élet és a színház között."