Ének Rilke Kristóf zászlótartó szerelméről, haláláról

„1875-1926 között élt egy nagyszerű osztrák költő, Rainer Maria Rilke. Mivel édesanyja régi prágai patríciuscsalád, édesapja pedig karintiai katonatiszt sarja volt, eleve a német és a cseh nyelven szocializálódott, ehhez jött még a francia-, majd orosz nyelv elsajátítása. Az európai látóköre segítette hozzá, hogy megújítsa kora líráját és a prózáját, nagyfokú műveltséget szerezzen az esztétika, a filozófia, a képzőművészet terén, saját művekkel gazdagítva azokat. Járt Tolsztojnál Oroszországban, Rodin személyi titkáraként élt Párizsban, hosszabb ideig Bécsben és Grácban, azután Svájcban, Bajorországban, az osztrák mellett felvéve a csehszlovák állampolgárságot is. Bejárva a földrészt, többek között a budapesti Zeneakadémián is tartott sikeres előadást a költészetről.


Nos, ez a nagyszerű ember családi hagyományul kapta, hogy az egyik ősük, bizonyos Christoph Rilke von Langenau, Montecuccoli ármádiájában, mint zsoldos, részt vett a szentgotthárdi csatában. A fiatal kornét (a szó eredetileg kürtöst, de később zászlótartót, zászlóst jelentett a katonai rangok között) személye a gyermekkorától izgatta Rilkét, ezért nem véletlen, hogy idővel megihlette, s talán a legszebb művét is róla írta. Az Ének Rilke Kristóf kornét szerelméről és haláláról című alkotás műfaját Hegedűs Géza professzor ritmikus, olykor versbe forduló költői elbeszélésnek nevezi. Rilke eme 1896-ban, egy éjszaka alatt írott líraian dallamos kispróza-románcát csak hét év múlva tette közzé, akkor viszont valóságos bestseller-sikert aratott vele.”

Részlet Dr Székely András Bertalan bevezetőjéből

0