GUERNICA 80

GUERNICA 80

GUERNICA 80

Minden Egész eltörött

 

Az Aradi Kamaraszínház, a magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség, a

La Kati Cuadro Flamenco és a szegedi MASZK Egyesület produkciója

 

A Guernica 80 – Minden Egész eltörött című produkció egy nő sorsán keresztül mutatja be a spanyol polgárháború (1936-1939) borzalmait, valamint azt, hogy az áldozatok többnyire ártatlan civilek voltak. Az előadás ott kezdődik, ahol a háború véget ér. A béke első napján. De ez a béke nem az egyén békéje. Ebben a békében „Minden Egész eltörött/Minden szerelem darabokban”. Töredékek és szilánkok. Az előadás a háborúellenesség szimbóluma: a sarokkoppanás, mint a puska ropogása.

Az előadás, autentikus flamenco és a magyarországi autentikus cigányzene jegyeit őrzi, felvonultatva a flamenco különböző stílusait, tiszteletben tartva e két kultura hagyományait ízlésesen ötvözve, létrehoz valami újat. Egyszerre tartalmaz flamenco tánc, táncszínház és koncert elemeket. A látványelemként használt flamenco ruha, kendővel és bata de cola (úszájos ruha) különlegessé teszi a színpadképet. Nem csak a szemet gyönyörködtető, de a zenei élményt nyújt az együttes magas színvonalú professzionális zenészek és hangszerek összhatása. A zene és tánc párbeszéde, zenészekkel való látványban gazdag kiegészítéssel. A „duende” nem maradhat el, a flamencóra jellemező dinamikus, szenvedélyes, mély és egyben könnyed előadásmód. „A duende az élet, a szenvedély, a duende egy forró szél, amely elröpít: színek, hangok, illatok, érzelmek és tánc, tánc, tánc a Mindenséggel.”
/Federico García Lorca/

 

: Inhof Katalin
Zenekar: Petz Bálint, Balogh Guszti, Ölvedi Gábor, Vajdovich Árpád Géza, Szakál Tamás

 

Koreográfia: Inhof Katalin

Zeneszerzés, átdogozás: Petz Bálint és Balogh Guszti
Szövegirás lovári nyelven: Balogh Guszti

Dramaturg: Tapasztó Ernő, Petz Bálint, Inhof Katalin

Fény: Ioan Horga

Hang: Cosmin Harbei, Lucian Carlan

 

Rendezte: Tapasztó Ernő

 

 

Tovább a cikkhez →
0

Színházi világnapi üzenet 2016

Színházi világnapi üzenet 2016

Anatolij Vasziljev

Szükség van-e színházra?
Kérdezik a színházban csalódott szakmabeliek ezrei és a színházba belefáradt emberek milliói.
Mire jó az?
A színház manapság jelentéktelenné vált a városokban és az országokban lejátszódó tragédiákhoz képest.
Mi számunkra a színház?
Aranyozott karzatok és páholyok, bársonyszékek, mesterkélt hangok, vagy ellenkezőleg, valami egészen más: – mocsokkal és vérrel borított fekete doboz, és benne egy rakás megvadult meztelen test.
Mit tud nekünk mondani?
Bármit!
A színház bármit el tud mondani.
Azt is, ahogy az istenek az egekben élnek, ahogy a rabok barlangokban szenvednek és ahogy a szenvedély felemel, a szerelem elpusztít, hogy mennyire nincs szükség jó emberre, hogy hazugság ural mindent, és ahogy az emberek a lakásaikban élnek, a gyerekek pedig – a menekülttáborokban, és ahogy visszatérnek a sivatagba, és ahogy elválnak a szeretteiktől, a színház mindenről képes beszélni.
A színház mindig volt, és örökké lesz.
Az eljövendő ötven-hetven évben különösen nagy szükség lesz rá. Mert valamennyi művészet közül csakis a színház az – ahol a szó szájtól szájig, a tekintet szemtől szemig, a mozdulat kéztől kézig, testtől testig hatol. Nincs szüksége közvetítőre. A színház a világ áttetsző fénye, se Dél, se Észak, se Kelet, se Nyugat – ő maga a fény, a világ négy sarkából árasztja el a világosság, és bárki számára felismerhető, közelítsen hozzá ellenségesen vagy barátságosan.
Különböző színházakra van szükség.
Valamennyi lehetséges forma közül elsősorban a színház archaikus formáira lesz igény. A rituális formák színháza nem állítható szembe a civilizált népek színházával. A világi kultúra egyre jobban kiüresedik, a„kulturális információ” kiszorítja az egyszerű, lényegi dolgokat, és elveszi a reményt, hogy egy nap találkozzunk velük.
A színház nyitva áll. Szabad a belépés.
Fenébe a kütyükkel és a számítógépekkel – menjetek színházba, foglaljátok el a zsöllyéket és a balkonokat, hallgassátok a szavakat és nézzétek az élő történeteket– itt van nektek a színház, ne becsüljétek le, ne hagyjátok ki rohanó életetekből.
Mindenféle színházra szükség van. .
Csupán egyetlen színházra nincs szükség – a politikai játszmák színházára, a politikai egérfogó színházára, a politikusok színházára, a politika színházára. És legkevésbé a mindennapi terror színházára – legyen bár egyéni vagy kollektív; nincs szükségünk a hullák színházára, az utcákon és tereken, a fővárosokban és vidéken folyó vér színházára vallások és etnikumok között.
Fordította: Kozma András
Forrás: ITI Magyar Központ

Tovább a cikkhez →
0

Bethlen Téri Színház program

Bethlen Téri Színház program

Idén is folytatódik a Nemzetiségi Színházak bemutatkozása a Bethlen Téri Színházban.

A sorozat előttünk álló előadásai:

2016. március 7.                   DBU Szekszárd, Magyarországi Német Színház

August Strindberg: JÚLIA KISASSZONY

német nyelven, magyar felírattal
2016. március 21.                KARAVÁN Színház

Spíró György: PRAH

Rendező:  Nyári Oszkár

 

2016. április 18.                   NEMZETISÉGI SZÍNHÁZ

Remenyik Zsigmond: VÉN EURÓPA HOTEL/Bem./

 

2016. május 9.                      MAGYARORSZÁGI GÖRÖG SZÍNHÁZ, Neaniki Szkini

SZABADSÁG VAGY HALÁL

2016. március 7-én a DBU Júlia kisasszony című előadása lesz látható.

MIKOR:
2016. 03. 07. @ 19:00 – 20:00
HOL:
Bethlen Téri Színház
Budapest
Bethlen Gábor tér 3
1071 Magyarország
KÖLTSÉG:
2000 ft
KONTAKT SZEMÉLY:
 Bethlen Téri Színház
 +36 1 342 7163

német nemzetiségi

Deutsche Bühne Ungarn / Magyarországi Német Színház

Német nyelvű előadás, magyar felirattal

Az előadás hossza 75 perc

Júlia, a gróf fiatal lánya viszonyt kezd a szolgával, Jean-nal. Vadul flörtöl vele, közben provokálja és szidja a férfit, tolakodóan viselkedik vele, míg Jean tétovázva megadja magát. Rafinált játék kezdődik kettejük között a szerelemért és a hatalomért – és az új nap reggelének fényében a szerepek felcserélődnek: Jean a helyzet ura, Julie pedig a megszégyenült.

A Julie kisasszony megjelenésének idején provokáló kamaradarabnak számított, témájában a nemek közötti viszonyokra koncentrált, de egyben bemutatást engedett a társadalmi osztályok közötti ellentétekbe is, látva a szenvedélyes harcot a nemes bárókisasszony és az apja szolgája között. Napjainkban ez Strindberg leggyakrabban játszott darabja. A Szerbiából kifejezetten erre a darabra hozzánk érkezett rendező, Nemanje Petronje színházunk számára áthelyezi az 1888-ban írt művet mai, modern világunkba, a mű szövegét, illetve a cselekmény magját azonban meghagyta.

Szereposztás
Júlia kisasszony: Paula Donner
Jean, a szolga: Wolfgang Kandler
Christine, a szakácsnő: Lotz Kata
Rendező: Nemanja Petronje (Szerbia)

Deutsche Bühne Ungarn
Az immáron 30 éve működő, kisebbségi létéből kifolyólag speciális helyzetben lévő intézmény Magyarország egyetlen professzionális német nyelvű színháza, s egyben Tolna Megye egyetlen teátruma. Elsődleges feladatai közé tartozik a német nyelv ápolása és közvetítése, valamint a magyarországi németség kulturális értékeinek megőrzése. A színház a német kisebbség és a magyar lakosság közötti kulturális párbeszéd nyílt fórumaként is működik. Sokszínűségéről tanúskodik, hogy a magyar szöveg vetítésének köszönhetően a németül nem tudó közönség számára is elérhetővé teszi a színházi élményt.

AUGUST STRINDBERG – FRÄULEIN JULIE
Deutsche Bühne Ungarn

Die junge Grafentochter Julie lässt sich mit dem Hausdiener Jean ein. Ungehemmt flirtet sie mit ihm, provoziert und beschimpft ihn, wird zudringlich – bis der zögernde Jean nachgibt. Ein raffiniertes Spiel um Liebe und Macht beginnt – und im Licht des neuen Morgens sind die Rollen vertauscht: Jean ist Herr der Lage, Julie die Gefallene und Gedemütigte. Damit nimmt das Verhängnis seinen Lauf…

„Fräulein ...

Tovább a cikkhez →
0

Pályázati felhívás

Pályázati felhívás

Megjelent a Pályázati felhívás a minősítéssel nem rendelkező színház- és táncművészeti előadó-művészeti szervezetek 2008. évi XCIX. törvény szerinti, 2016. évi működési támogatására.

A kiírás szövege az alábbi linkre kattintva érhető el:
http://www.kormany.hu/download/2/2e/90000/Szinhaz_tanc_mukod_felh_2016.pdf#!DocumentBrowse

Tovább a cikkhez →
0

A Nemzetiségi Színházi Szövetség áldott karácsonyi ünnepeket kíván!

A Nemzetiségi Színházi Szövetség áldott karácsonyi ünnepeket kíván!

Tovább a cikkhez →
0

Átadták a Nemzetiségekért díjakat

Átadták a Nemzetiségekért díjakat

A Nemzetiségi Színházi Szövetség sok szeretettel gratulál a díjazottaknak. Munkájukhoz további sok sikert kívánunk!
Nagy szeretettel gratulálunk Kovács Lászlónak, a Vidám Barátok Szlovén Színjátszó Csoport vezetőjének, és természetesen hűséges és odaadó kis csapatának egyaránt. A szlovén amatőr színjátszó csoport a 2ooo-ben alakult Apátistvánfalván. 
Köszönjük, hogy rajtuk keresztül idén is jelen lehetett nemzetiségi színjátszásunk a magyar kultúrában.
 

Átadták a Nemzetiségekért díjakat

Balog Zoltán: Ne egymás kárára akarjunk érvényesülni

MH/MTI – 2015.12.17. 14:05

Átadták a Nemzetiségekért díjakat Budapesten csütörtökön. Az ünnepségen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere úgy fogalmazott: a békés együttélés titka, hogy ne egymás kárára akarjunk érvényesülni, hanem együtt szolgáljuk a közös hazát.

 

A multikulturalizmusnak nagyon komoly történelmi hagyományai vannak a Kárpát-medencében – fogalmazott a miniszter. Hozzátette: kötelességünk tanulni a történelemből; az együttélés kiemelkedő és szép példáit ugyanúgy tovább kell adni a következő nemzedéknek, mint azt, amit nem akarunk, hogy megismétlődjön.
Balog Zoltán azt mondta, hogy mind a tizenhárom Magyarországon élő nemzetiségnek vannak olyan pozitív alakjai, akiknek kettős a hovatartozásuk. Róluk “nem tudjuk és nem akarjuk eldönteni”, hol kezdődik az, hogy például szerbek vagy románok és hol végződik az, hogy magyarok. Az átmenet nem egyértelmű – hangsúlyozta, megemlítve, hogy Petőfi is szláv származású volt.
A miniszter megjegyezte: az alaptörvény hitet tesz amellett, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezők, joguk van önazonosságuk szabad megválasztásához és az anyanyelvhasználathoz.
Balog Zoltán szerint a Nemzetiségekért díj olyan egyéni teljesítményeket ismer el, amelyekben benne van a közösség. “A nemzetiségi kultúra napszámosai” minden nap keményen és fáradhatatlanul dolgoznak társaikért – fogalmazott, hozzáfűzve: a nemzetiségi vagy a magyar kultúrát ápolni nem “görcsös, izzadságszagú kötelesség”, amit muszájból teszünk, hanem örömforrás.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára azt mondta, hogy a kitüntetettek büszkék lehetnek, ugyanakkor az elismerés óriási felelősséggel is jár; az a feladatuk, hogy megőrizzék anyaországuk és a magyarság kapcsolatát. Az államtitkár kiemelte, hogy Európát most sok veszély fenyegeti, például egy olyan liberalizmus, amely nem tudja elviselni a kontinens évezredekre visszanyúló keresztény gyökereit. Figyelmeztetett: ha nem vigyázunk, rengeteg mindent el fognak törölni, köztük a nemzetiségeket is.
A Nemzetiségekért díjat azok az emberek, szervezetek vagy nemzetiségi önkormányzatok vehetik át, akik, amelyek példaértékű munkát végeztek a magyarországi nemzetiségek érdekében közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos területen vagy a tömegtájékoztatásban, illetve a gazdasági önszerveződésben.
Idén kilenc embernek és egy szervezetnek adományozta a Nemzetiségért díjat Orbán Viktor miniszterelnök.
Barics Ernőt, aki aktív szerepet vállalt a horvát-magyar szótár kidolgozásában, iskolateremtő ...

Tovább a cikkhez →
0

Gyászhír

Gyászhír

 

A Nemzetiségi Színházi Szövetség nevében ezúton szeretnénk kinyilvánítani őszinte együttérzésünket és részvétünket Vidákovics Antal elvesztése miatt érzett gyászban. Sok erőt kívánunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tovább a cikkhez →
0

Romano Teatro meghívó

Romano Teatro meghívó

A Romano Teatro Kulturális Egyesület nagyszeretettel

és tisztelettel meghívja önt és kedves családját

színdarabunk bemutatójára

     Helyszín: Köröm 3577 Rákóczi F. utca 11.

2015.12.23 17:00

Tovább a cikkhez →
0

ČARDÁŠOVÁ PRINCEZNÁ AJ PO STO ROKOCH AKTUÁLNA

ČARDÁŠOVÁ PRINCEZNÁ AJ PO STO ROKOCH AKTUÁLNA

 

NechZijeVel15-01

Dňa 17. novembra v roku 1915 predstavili vo Viedni najvýznamnejšiu maďarskú operetu Čardášová princezná ešte pod pôvodným názvom Nech žije láska!

Za jedno storočie ikonická opereta hudobného skladateľa Imreho Kálmána zažila mnoho adaptácií – nielen divadelných: v roku 1971 vznikol aj film s príbehom búrlivej lásky medzi speváčkou v Orfeu Silviou a následníkom trónu Edwinom Ronaldom.

Tohtoročné výročie zase inšpirovalo divadelníkov a pripojili sa aj národnostní divadelní tvorcovia. Koncom augustaZväz národnostných divadiel v Maďarsku (ZNDM) mal úspešnú, vypredanú premiéru v Budapešti, po ktorej nasledovali ďalšie vystúpenia.

„Je to taká jednoduchá opereta, ktorú poznajú všetci, ale vlastne nikto, lebo príbeh zväčša ľudia nepoznajú a pritom skrýva v sebe veľa aktualít,” povedal režisér a zároveň predseda ZNDM László Gergely, meno ktorého nie je neznáme ani medzi Slovákmi v Maďarsku – ako režisér pôsobil v sarvašskom Cervinus teátre. „Išli sme takou cestou, že sme sa snažili spratať minulosť z diela, ale tak, aby tam podstata ostala,” vyjadril sa o koncepcii režisér.

NechZijeVel15-02

Tým, ktorí patria k spomenutej väčšine ľudí, takže nepoznajú dej tejto populárnej maďarskej operety, prezradíme, že je to v prvom rade dramatický ľúbostný príbeh. Nejde však len o bezoblačný romantický príbeh: láska dvoch mladých ľudí, speváčky Silvie a grófa Edwina Ronalda sa nemôže naplniť pre spoločenské rozdiely – a tie sú len jednou z viacerých prekážok. Ľudská pýcha, snobizmus, popieranie svojich koreňov a minulosti sú otravou nielen lásky, ale života vôbec. Nech žije láska! v podaní národnostných hercov poukazuje medzi inými na tieto a podobné ľudské nedostatky. Nová adaptácia storočnej operety po sfúknutí prachu zašlých čias sa stala divadelným predstavením bez zbytočného gýču, v ktorom sa nestratí odkaz medzi rytmami a vysokými oktávami.

NechZijeVel15-03

V obnovenej operete hrajú herci, ktorí majú spojitosť s niektorou z trinástich národností žijúcich na území Maďarska. Projekt má aj slovenské spojitosti: hlavnú mužskú rolu, charakter vášnivo zaľúbeného mladého grófa stvárňuje na javisku Levente Galda„Niekedy v júni mi zavolala riaditeľka Vertiga Daniela Onodiová, že ZNDM pripravuje veľkolepú produkciu pri príležitosti stého jubilea premiéry operety Čardášová princezná, a opýtala sa ma, či by som s ním nechcel spolupracovať,” pripomenul začiatky spolupráce Levente Galda. „Prvý raz sa celý štáb stretol potom v júli, vtedy sa uskutočnila aj prvá naša skúška. Od toho času už nastali všelijaké zmeny aj v obsadení, a vlastne neustále sa dielo rozvíja. Naším cieľom je, aby zazneli piesne, niektoré pasáže, aj v národnostných jazykoch, zatiaľ hráme len po maďarsky,” povedal L. Galda. Pred augustovou premiérou nemali herci veľa času na prípravy, za niekoľko týždňov, v ...

Tovább a cikkhez →
0

JÁSZAY TAMÁS: SZÜKSÉGBŐL ERÉNY

JÁSZAY TAMÁS: SZÜKSÉGBŐL ERÉNY

JÁSZAY TAMÁS: SZÜKSÉGBŐL ERÉNY

Szekszárd, Deutsche Bühne Ungarn (2015. november)

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kisebbségi nyelven történő színjátszás rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel. Mennyiben reflektálnak az így alkotó színházcsinálók az őket körülvevő többségi kultúrára mint támogató vagy elnyomó közegre?

Attól még, hogy szinte egyáltalán nem beszélünk róla – és ez a cikk éppen a hallgatást kívánja megtörni –, sok-sok évtizede létezik Magyarországon nemzetiségi színjátszás. Konteógyárosok hátrányban: az, hogy a színházi szakma, a kritikusok és egy szolid közönségmagtól eltekintve a nézők is alig vesznek tudomást a kisebbségi színházcsinálók létéről, vagy ha igen, akkor sem problematizálódik, hogy valójában kikről is van szó, aligha tudatos aknamunka eredménye, inkább sok, kevésbé szerencsés elem eredője.
A kisebbségi színházcsinálás hivatalos szervezete, az egy tucat nyelvi-etnikai kisebbséget tömörítő Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetség például még csak öt éve létezik, máris számos, a kisebbségi színházak léte és fennmaradása szempontjából fontos eredmény kötődik hozzá. A szövetség több fronton „támad”: amellett, hogy saját tevékenysége elméleti megalapozását, tagjai gyakorlati tevékenységét egyaránt és egyszerre igyekszik segíteni, a hazai színházi struktúrához is próbál kapcsolódni (vagyis állandó fővárosi játszóhelyet kíván biztosítani a nemzetiségi színházi csoportoknak), emellett az utánpótlásról és természetesen a nemzetköziségről is vannak megfontolásra érdemes gondolatai. Konferenciákat, megbeszéléseket, kisebb-nagyobb fesztiválokat szervez, ám a jelentékeny munkát a külvilág alig érzékeli: a tervek és eredmények kommunikálására mintha már nem jutna elég energia és idő. (A probléma magját, vagyis a többségihez képest más nyelven játszást tekintve evidensen adódna a párhuzam a romániai vagy szerbiai magyar nyelvű színjátszással, ám az intézményi háttér és az infrastruktúra, az ismertség és elismertség közötti számos eltérés miatt valójában csak félrevezető megállapítások születhetnének.)
Az éremnek persze ez esetben is két oldala van: a nemzetiségi színjátszás által megszólított, feltételezhetően szűk kört (és itt gondolok a nézőktől a színházcsinálókon át a kritikusokig mindenkire, aki a színházi szisztéma része) a jelenség megfoghatatlansága és nehezen behatárolható volta is elbizonytalaníthatja. Hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy előadás önmagában attól lenne jó vagy értékes, mert nem az adott ország többségi nyelvén szólal meg: a valódi színház az effajta leegyszerűsítésnek makacsul ellenálló, bonyolult jelenség. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kisebbségi nyelven történő színjátszás rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel. Mennyiben reflektálnak az így alkotó színházcsinálók az őket körülvevő többségi kultúrára mint támogató vagy elnyomó közegre? A színpadon megszólaló nyelv mássága csupán egzotikus zárványként, esetleg olcsó gegek forrásaként jelenik meg, netán a színre vitt mű értelmezését kitágítja, esetenként újrapozicionálja? Mennyiben simul bele a darab- és témaválasztás az ...

Tovább a cikkhez →
0
Page 4 of 15 «...23456...»